Idén szeptember közepére időzítettük a nyaralást. A gyerekek sem bánták annyira, hogy egy hetet hiányozniuk kell az iskolából. Az idő nagy részét a toscan vidéken töltöttük. Nagyon szép meleg időnk volt. Amikor netán mégis esett Firenzében álltunk sorba másfél órán keresztül, hogy bejuthassunk az Uffizi képtárba.
Még a nagyobbik fiam is lelkendezett, hogy olyan történelmi figurák szobraival találkozhat, akikről az elmúlt tanévben tanult a középiskolában.
A legtöbben Botticelli, Michelangelo és Leonardo képei előtt csoportusultak.
Még a nagyobbik fiam is lelkendezett, hogy olyan történelmi figurák szobraival találkozhat, akikről az elmúlt tanévben tanult a középiskolában.
A legtöbben Botticelli, Michelangelo és Leonardo képei előtt csoportusultak.
A mediciekről készült portrék közül Eleonora di Toledo képe fogott meg a legjobban
Velencében járva ismét felbukkant az egyik kirakatban a kutya-macska fejű alakok között. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy nekem is kell egy ilyen kép.
Addig fokozódott bennem a macskák utáni sóvárgás, hogy valamikor október 10-e táján előkaptam a szekrény mélyén heverő kifeszített vásznamat és nekiestem akrillal. Abban már biztos voltam, hogy ha már lesz egy ilyen képem, akkor rendesen hasonlítson az eredetire. Nem kevés időt töltöttem egy rendes felbontású fotó után kutatva. Keresés közben felfedeztem, hogy Angolo Bronzino képe, az olasz Antonio Buenot is megihlette. Ez a festmény sokat segített a homályba vesző részleteknél.
Nagy örömömre a ruha mintájáról is találtam képeket, ami a korábban női kéz takarta részleteket segített modellezni.
Fázisképek 2016.10.10. és 2016.11.04. között:
Lassabban készült, mint a Luca széke. A második féziskép után látszik, hogy a ruha színe kicsit megváltozott. Itt döntöttem el, hogy az eddig elkészült "fehér" anyagot teljesen átkenem egy kicsit melegebb kékre, és egy kis lilára.
Az utolsó képen pedig a nagy cicus fejét is átdolgoztam kissé, így már nem pont szembe néz.
