Székesfehérvár

Múlt szerdán munka után moziba utaztunk Székesfehérvárra.

A Hang nélkül c. filmet néztük meg.

Az egyik lámpás kereszteződés hangulata annyira megfogott, hogy később le kellett festenem.

Grófi címer

Esterházy Miklós griffekkel közrefogott grófi címere a csákvári Szent Mihály főangyal templom bejárata felett. Kedvencem a korona alá rakosgatott madárfészek. :-) 

Lassan elnyílik a futórózsám.

Fűnyírás

Kedvenc párom füvet nyírt a telken én meg megörökítettem és megmentettem a fű egy részét, ahova bekuckóztam, így csak legközelebb lett lekaszálva. :-)

Ilyen helyes virágok nyíltak körülöttem. Kis lepkék, dongók jöttem mentek..

meg a rengeteg szúnyog.

Futórázsa

Szombat délután kiültem futórózsát festeni.

Faragás

Baldachinos ágy faragott díszítése a Szepesi várban.

Farkas az erdőn

Akvarell és színesceruza változat.

Steampunk stílusgyakorlat

Ez az első és egyetlen ilyen jellegű próbálkozásom ebben a témában. Réti virág januári steampunk stílusgyakorlatára készült. A facebookon található Sugallatok Mixed Media Scrapkör csoportjában osuztottam meg:

 Alice mániás vagyok, szóval az óráról, és a kulcsról is rögtön ez jutott eszembe. :-)   

Ezt az oldalpárt a vázlatfüzetembe készítettem el, arra a két lapra, amit korábban már egyszer összeragasztottam, szétszedtem és csak csúfoskodott. Most ez a kedvencem. Mivel túl sok steampunk kellékem nincsen kéznél, ennyire futotta.:-P Még az egyik sosem használt bizsumat is szétszedtem miatta. :-D Nagy öröm számomra, hogy ma kézhez vehettem az első megrendelésemet, és ezen a képen kipróbáltam a világos türkiz és barna gyöngyházas misteket, no meg a vadiúj ragasztókat.

Könyvjelzők

Háromszor indultam a moly.hu könyvjelzőtervező pályázatán.

A képek különböző kulcsszó kombinációkra asszociálva születtek

Hát nem rettenetesek? Nem is csoda, hogy nem kerültek be az első háromba. :-D

Alice

Végre megérkezett az év elején megrendelt akvarell festékem. Beszereztem hozzá két különböző méretű Montval papírtömböt is, amire festhetek majd.

Mivel az ihlet előbb jött, mint az alkotáshoz való eszközök, azzal dolgoztam, amit itthon sikerült felkutatni. Megtaláltam a gyerekek gombos vízfestékét, egy régóta tartogatott merített papírt az egyik rajzmappámban és nekiláttam. Gyerekkoromban sokszor álmodtam, hogy egy mély kútba zuhanok, és mikor felébredtem hopsz leestem az ágyról. Na, ez a rég elszenvedett trauma "jobb későn mint soha" típusú feldolgozása Alicera kivetítve. Igazából egyszer már feldolgoztam egy nem túl jól sikerült fotomanipulációban. De úgy látszik ez nem volt még elég.

Ez a kettes számú kísérlet:

De ezzel még mindig nincs vége, ugyanis kipróbáltam a páromtól kapott vázlatfüzetbe is megfesteni. Ez aztán a papír minősége minősége miatt, nem úgy sikerült, mint szerettem volna... szóval lehet, hogy még mindig nincs vége. :-)

A macaronokat egy kedves munkatársamtól kaptam születésnapomra... izé ez 2017 októberében volt. Most lebuktam, hogy utólag írogatom a blogomat. :-)

Sárkányos híd

Vettem egy Derwent ceruzakészletet, amivel megrajzoltam azt a Sárkányos hidat, amit tavaly szeptemberi nyaralásunkkor láttunk Ljubljanában. 

Tudom, a kis piros lakatot lehagytam a képról.

Karácsonyi dekoráció

Ezt a kis fenyőt és 3 féle fenyő gallyaiből, tuja ágacskákból drótoztam össze. A törzse az udvarunból kivágott lilaakác ága. A lombjába fehérre festett száraz nyírfaágacskákat tűztem. Kisebb nagyobb fehérre kent fa csillagok, a tetején két fahópehely, csörgők és gömbök díszítik. Egy megrepedt cserépbe állítottam. Egy régi nyaraláson gyűjtött kövek tartják egyenesen.

A kis masnis tobozok tavalyról kerültek elő.

Ismét a karnison átvetve díszítik az ablakot, idén társaságot is kaptak.

 A kis fehér koszorút még december 11-én krétafilccel festettem az ablakra.

Szilveszter után elviekben feliratot cserélek.

Két kúpot ragasztottam idén is, egyet tobozpikkelyekből, a másikat hímzőfonalból.

Ez utóbbi nem tetszett, ezért áttekertem kenderzsinórral.

Bence

November 9-én láttam neki kisebbik fiam, Bence 24×30 cm-es portréjának.

Lady Miauéla

Idén szeptember közepére időzítettük a nyaralást. A gyerekek sem bánták annyira, hogy egy hetet hiányozniuk kell az iskolából. Az idő nagy részét a toscan vidéken töltöttük. Nagyon szép meleg időnk volt. Amikor netán mégis esett Firenzében álltunk sorba másfél órán keresztül, hogy bejuthassunk az Uffizi képtárba.
Még a nagyobbik fiam is lelkendezett, hogy olyan történelmi figurák szobraival találkozhat, akikről az elmúlt tanévben tanult a középiskolában.
A legtöbben Botticelli, Michelangelo és Leonardo képei előtt csoportusultak.

A mediciekről készült portrék közül Eleonora di Toledo képe fogott meg a legjobban

Velencében járva ismét felbukkant az egyik kirakatban a kutya-macska fejű alakok között. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy nekem is kell egy ilyen kép. 

Addig fokozódott bennem a macskák utáni sóvárgás, hogy valamikor október 10-e táján előkaptam a szekrény mélyén heverő kifeszített vásznamat és nekiestem akrillal. Abban már biztos voltam, hogy ha már lesz egy ilyen képem, akkor rendesen hasonlítson az eredetire. Nem kevés időt töltöttem egy rendes felbontású fotó után kutatva. Keresés közben felfedeztem, hogy Angolo Bronzino képe, az olasz Antonio Buenot is megihlette. Ez a festmény sokat segített a homályba vesző részleteknél. 

Nagy örömömre a ruha mintájáról is találtam képeket, ami a korábban női kéz takarta részleteket segített modellezni.

Fázisképek 2016.10.10. és 2016.11.04. között:

Lassabban készült, mint a Luca széke. A második féziskép után látszik, hogy a ruha színe kicsit megváltozott. Itt döntöttem el, hogy az eddig elkészült "fehér" anyagot teljesen átkenem egy kicsit melegebb kékre, és egy kis lilára.

Az utolsó képen pedig a nagy cicus fejét is átdolgoztam kissé, így már nem pont szembe néz. 

Óriáspók Halloweenra

Nagyobbik fiam már napok óta mondogatta, hogy október 28-ra egy aránylag nagy pókot kell készíteni halloweenra. Ez amolyan osztályok közti versenyfeladat, és egyben iskolai dekorációként lógnak majd a könyvtárterem előtti folyosón. Ő lelkesen jelentkezett, hogy az anyukája biztos megcsinálja. Az anyuka már nem volt ennyire lelkes, hiszen a szabadidejében, ami igazán nem sok mostanában, egy teljesen másik projekten dolgozik. 

27-én már nem bújhattam el a feladat elől, mivel nem is volt rá más jelentkező. A kiindulási alap anyu évek óta őrizgetett régi sapkája volt, amit ő már évekkel ezelőtt kidobott. De én megmentettem a ruhás zsákból hátha jó lesz majd valamire.

A kínai boltban vettem 4 pár fekete térdharisnyát és egy fehér gyermek harisnyát, Két csomag háztartási vattát is szereztem. A munkahelyemen nyomtattam legalább 40 pókot két féle méretben, ezeket ketten vagdosták este 4-5 órán keresztül.

Először a lábaknak ültem neki. Egy-egy lábhoz kb. 1 méternyi drótot hajtottam félbe. A drót végeket kúpos fogóval behajlítgattam, hogy ne okozzanak sérülést. Ezek az eldolgozott végek kerültek aztán pók testébe. Vattával vontam be, amit cérnával tekertem körbe, hogy mindenütt egyenletesen vastag maradjon. Harisnyába bújtattam és elkötöttem a végét. A fejnek egy rossz vastag harisnyát hajtogattam össze gombóc formában, néhány öltéssel rögzítettem a formát, és a rágó szájszervet is magából a harisnyagombócból varrtam meg.

A fehér gyermek harisnyát félbe vágtam. A nagyobbikból egy vattával kitömött zsákocska készült, amire kívül ráragasztgattam a már kivágott papír pókokat. Ezt betettem a másik fél harisnyába és erre is kerültek néhányan a kivágott pókokból. 

A sapkát is vattával tömtem. Először a pókfonalat varrtam a helyére. A lábakat négyesével összekötöttem és egy részét a sapkába tömtem. Majd ezeket a sapka széléhez öltögettem, hogy ne látszódjanak az illesztések. Így néz ki hátulról.

Utoljára a fej és a ragasztópisztollyal rögzített szemek kerültek a helyükre.