Tegnap délután az utolsó pillanatban értünk a kiállítás megnyitóra a Camponába. Épp akkor mondták be a hangosba, hogy a kiállítás megnyitó 13 órakor kezdődik a gyógyszertár mellett. A kiállítóterem bejáratánál meglestem a díjazottak névsorát, és ott találtam az én nevem is... már negyedszerre. :o) Kerestem a képeimen a kis cédulát "díjazott" de se a hortenzia, se a Victoria.... Aztán elbújva valahol a terem közepén a tömegből megláttam a kis manóimat és rajta a szürke szalagot a felirattal. :o) Ez volt az a kis képem ami tényleg az utolsó pillanatban készült el. Még múlt szombaton rakta össze a kedves asztalos rokonom, amihez már előre megfestettem a keretet és az üzenő táblának való lemezt. A hozzá való fekete táblafestékre vártam eddig heteket, de még most is várok, mert nem kaptam, így átmenetileg akrillal van alapozva. A konyhában szeretném majd a falra akasztani, és itt üzenünk majd egymásnak, hogy ne aggódjanak, ha épp a hegyre másztunk, vagy mondjuk én már megint eltűntem a barátnőmnél egy kis kapucsínóra. :o)
Díjam:
Meglepett, hogy két virágos Lanarte készletet is találtam a csomagomban. Két manós képért két hímzés jár? ... :o) A kiállításon összefutottam régi kedves ismerősökkel, volt akit csak a netről ismertem eddig. Mire minden lefotózgattam eloszlott a tömeg és siethettem vissza a suliba egy kis css-t tanulni. Most egy hétre nyaralni megyünk, és ha hazajöttünk nekilátok a diploma munkámnak. Így lehet, hogy őszig elő sem bukkanok. :o)
További fotók a kiállításon szereplő képeimről:
